Cicáim
Ez amenüpont az és nagyon ari macskáimról szól. Ugyanis
én egy maskatulajdonos vagyok. Kettő édi-bédi macska
tulajdonosa. Szép kis története van annak is, hogy hogyan
lettek az én macskáim. Egyszer átjött hozzánk egy barinőm,
nevezetesen Skori (bővebben: My Friends). Elindultunk
sétálni, és egyszercsak egy romos házból kifutott kettő
nagyon aranyos kiscica nyávogva.Annyira cukik voltak,
hogy odamentünk hozzájuk és  babusgattuk őket. Aztán
a barátnőm hazament és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak
a cicákra, akiket akkora már el is neveztünk CicaMicának
és PiciPocinak. Ígyhát mindennap kimentem hozzásuk
kétmarék cicaeledellel. Egy esős napon haza vittem őket pár
órára, hagy melegedjenek, és az anyámnak úgy megtetszettek,
hogy azt mondta: Egy éjszakára maradhtnak. Ez kb. három
hónapja volt, és azóta itt vannak. Már az én macskáim.

PiciPociról:
Ő  a kis félénk, aki eleinte nem is mert odajönni hozzánk, és
nagyon sovány kis girnyó volt. Aztán mikor hazavittem egyre
szebb lett és egy picit kigömbölyödöt, azonkívül már nem fél s
enkitől! (kivéve CicaMicát)



CicaMicáról:
Ő volt az aki mindig először rohant ki a romos kertből, mikor
vittem a kajájukat, semmitől sem fél és nagyon inteligens ahhoz
képest, hogy macska. Egyszer például, mikor épp nem volt
a kéznél macskaalom, egyenesen a kád lefolyójába
csurrantott, úgy, hogy egy csepp sem ment félre. Mindenhová
sikerül felmászni, és ő az én kedvencem, mert gyönyör fényes
bundája van.